Diakónussá szentelték Nagyidai Zsoltot
Főoldalra
Megható és lélekemelő volt vasárnap, karácsony másnapján részt venni a diakónusszentelésen Kalocsán, a történelmi Magyarország kalocsa-bácsi egyházmegyéjének főszékesegyházában. Bennünket, vajdaságiakat az tett érdekeltté a részvételben, hogy a szentelendők között volt a temerini származású Nagyidai Zsolt is, aki a pécsi Püspöki Hittudományi Főiskolán végzi teológiai tanulmányait.
Az eseményen ott volt a népes rokonság, a barátok és ismerősök sokasága, akik gépkocsival vagy váltott autóbusszal utaztak a Duna-parti városba. A szentelési szertartást msgr. Bábel Balázs kalocsa-kecskeméti érsek vezette, sok-sok pap és diakónus közreműködésével.
Mi volt a különösen megragadó ezen az eseményen? Az, hogy karácsony másnapján, Szent István vértanúnak, az első diakónusnak az emléknapján tartották, és hogy az érsek atya hat szerpapot szentelt és vett fel a papság első rendjébe, s ezzel megkapták a keresztény hitre való oktatásnak, az evangélium hirdetésének és a szentségek kiszolgáltatásának a jogát, keresztelhetnek, temethetnek, igeliturgiát tarthatnak.
Megható politikai állásfoglalás Bábel Balázs érsek szentbeszédének az a része, amelyet a kettős állampolgársággal kapcsolatos népszavazás eredménye tükrében mondott. Az alábbiakban szavait idézzük:- Trianon előtt a történelmi Magyarországhoz, illetve a kalocsai egyházmegyéhez tartozott a Délvidék. A második világháború után sok-sok embert öltek itt meg, ki tudja, hányat, talán ötvenezret is, köztük mintegy száz papot, hitükért és magyarságukért. Számukra ez a kettő egybefonódott. S ahogy most láttuk, ezen a seben nem akart segíteni Magyarország egy része. Bűnösen, és magának akar élni. Ó, mily fájdalom! A szentelendőkhöz fordulva így folytatta szónoklatát a főpásztor:- Nektek feladatotok lesz, hogy ezeket a sebeket is gyógyítsátok azoknál, akikhez küldettetek, mert Krisztus jó hírét viszitek, erővel és Szentlélekkel eltelve. És ezért a küldetésért olykor tűrni kell a gyalázatot is.
A főpásztor szavai sokáig visszhangoztak a szívekben és a Nagyboldogasszony fő székesegyház hatalmas boltozata alatt.
Karácsony másnapja lévén, a borús vasárnap délután nemigen volt alkalmas városnézésre. Mégis megcsodáltuk, hogy a középkori alapokra épült barokk székesegyház és az érseki kastély mennyire uralják a város főterét. Csak sajnálhattuk, hogy nem látogathattuk meg a híres érseki könyv- és kincstárat, de végigsétálhattunk a patinás városka újabb kori sétálóutcáján, amit a helység és a térség életének jelentős személyiségeit ábrázoló szobrok díszítenek.
Kalocsa egyidős a magyar államisággal, és ezer éve a magyar katolikus egyház egyik központja. Első szent királyunk 1001-ben érsekséget alapított itt, melynek első főpapja Asztrik volt, az, aki a pápától a koronát hozta a királynak. Csaknem életnagyságú szobra ott áll a sétálóutca legelején.
Több kiváló hadvezért is adott a város a történelemnek, hogy csak Csák Ugrint (1241-ben hősi halált halt a muhi csatában) és Tomori Pált említsük. Az utóbbi a mohácsi csatában a magyar csapatok fővezére volt.
Már ránk köszöntött a sötétség, amikor elhagyni készültünk Kalocsát. A néptelen utcák és a forgalommentes utak békés karácsonyi hangulat érzetét keltették. Ünnepelt az ország, ünnepelt a katolikus egyház. Aznap az evangéliumot hirdetők egy újabb korosztályát avatták.
GÓBOR Béla
Képes beszámoló a diakónus-szentelésről

A Nagyboldogasszony fő székesegyház
A temerini hívek csoportja
Arcraborulás

Az érsek kézrátétellel a diakónusok közé fogadja Nagyidai Zsoltot
Áldozás
Áldozás