Plébániatemplom
  Tartalomjegyzékre

Temerinre vonatkozó első írásos feljegyzés az 1332. évre összeállított pápai tizedjegyzékben maradt fenn, a kalocsai egyházmegye bácsi esperességéhez tartozó plébános-helyeinek, illetve azok plébánosainak összeírása alkalmából.
A török hódítás alatt a falu elnéptelenedett, majd fokozatosan szerbekkel települt be. A magyarok újratelepítése az 1780-as évektől kezdődött, és 1783-ban épült fel az első, ideiglenes vert falú, náddal fedett kis templom.
1798-ban Temerin Szécsen Sándor birtokába került vegyes adományként. Ekkor már Temerinben a 448 családból mintegy 280 volt a katolikus magyar családok száma, majd miután a szerb családok 1800-ban átköltöztek a Sajkás kerületbe, helyükbe is magyar és részben német telepesek érkeztek.
Ekkor már nem tűrt halasztást a hívek számának megfelelő új templom felépítése. Erre 1804-1806-ban került sor a mezőváros kegyurának, Szécsen Sándornak a költségén, a hívek segítségével, akik főleg közmunkával járultak hozzá a plébániatemplom és a paplak építéséhez. A 43 méter hosszú, 19 méter széles és a toronnyal 35 méter magas barokk stílusban épült templomot, akárcsak az első templomot is, a hívek óhajára Szent Rozáliának, a pestises betegek védőszentjének a tiszteletére ajánlották fel, és azt 1806-ban Theugeth Wenceslav kerületi diakónus áldotta meg. Ekkor szentvölgyi Csupor Mihály volt Temerin plébánosa. A magyar szabadságharc délvidéki ütközeteiben Temerint a szabadcsapatok 1848 augusztus 30-án felgyújtották, és a hívek papjaikkal együtt menekülésre kényszerültek. Főleg az észak-bácskai helységekben húzódtak meg, mígnem a világosi fegyverletétel után csak 1851 tavaszán tértek vissza romos otthonaikba. A hívek hozzáfogtak templomuk újjáépítéséhez. A templom bolthajtásai be voltak szakadva, kivéve a szentélyét, azt alakították át ideiglenesen imaházzá. Helyreállításra csak 1853 után kerülhetett sor. A munkálatok az ezt követő évtizedekben a legszükségesebb javításokra és karbantartásra szorítkoztak, míg azután Zittl Róbert plébánossága alatt 1887-ben teljesen felújították a templomot, különös művészi hozzáértéssel annak belsejét. A 19. század végén és a 20. sz. elején többször szóba került a templom bővítésének terve, vagy egy második templom építésének a lehetősége is. Erre nem került sor, közbeszólt a történelem. A két világháború között csak a legszükségesebb karbantartásra volt lehetőség. Az azt követő időszakot legjobban ft. Vondra Gyula "Ad perpetuam rei memoriam!" 1947-ben írt, 1994-ben előkerült írása jellemzi, amikor a templomfestésre készültek a hívek:"...A festésnek igen sok akadálya van: elsősorban az anyaghiány...Nehéz a külpolitikai helyzet: kelet és nyugat áll szemben egymással, készen arra, hogy összecsapjon. Mindenki háborút vár, sokan jósolták, hogy a festést elkezdeni sem bírjuk, nem hogy befejezni. A vasfüggöny bennünket a keleti "demokráciához" fűzött. Alkotmányunkban a vallásszabadság biztosítva van, de papjaink jó részét elvitte a razzia, másokat kibírhatatlan helyzete átvitte a határon, szegény német papjaink pedig már harmadik éve lógorba sínylődnek...és éppen most, mikor mindent elvesztettünk, mikor mindenki koldusszegény lett, Temerin népe elhatározta a nagy munkát..."
Nem csak elhatározta, be is fejezte, és 1947. szeptember 4-ére, Szent Rozália, búcsú napjára befejezték a munkát.
A börtönből 1951-ben Vondra plébános tovább folytatta a megkezdett munkát. Átépítik a tornyot, hittanterem és a község telepi részén imaház épül, ott ahol a második templom építését tervezik. Ennek felépítése már külön történet, amely ft. Szungyi László mostani plébánosunk nevéhez fűződik. Előtte, még Berecz Sándor plébánossága idején, kívülről újravakolják a templomot, felépül az új plébániahivatal, és átalakítást végeznek a templom szentélyében, a zsinati határozatok értelmében. A templomot 1969. március 25-én, Gyümölcsoltó Boldogasszony napján, Zvekanovity Mátyás püspök szentelte fel.


Vikáriatemplom
Tartalomjegyzékre

Nem új keletű gondolat Temerin második katolikus templomának felépítése. Kopping Gáspár plébánossága idején, 1927-ben a falu keleti felében a Tullabarának nevezett részen Jézus Szíve tiszteletére vikáriát állítottak, amely 1954-ben szűnt meg. Mivel az egyházi könyvekből nem törölték, a szabadkai püspökség Vondra Gyula plébánossága alatt áthelyezte a falu északi részében levő telepre és Lourdes-i Szűz Mária vikáriának nevezte el.
Kezdetben csak lakóháznak épített imaház jelezte az új közösség kialakításának csíráját, amelyet 1960. július 29-én kezdtek építeni és 1961. karácsony másnapján szenteltek fel.
"Igazi" templom építésére a Telepen csak a társadalomban történt szemléletváltás után kerülhetett sor. Szungyi László plébános az egyházi előjárósággal hosszú utánjárással kieszközölte az építkezés engedélyezését. Az ünnepélyes alapkőszentelésre 1991. május 26-án, Szentháromság vasárnapján került sor. A szertartást és a ritka esemény tiszteletére, a szabadtéri szentmisét msgr. Pénzes János szabadkai püspök végezte. Még az évben elkészültek az alapok, a hívek adományaiból az építéshez évente anyagot vásároltak, előbb a falakhoz, majd a tetőzetnek is. A bekövetkezett nagy nyomor ellenére 1994-ben az egyházközség pasztorális tanácsa "Minden megkeresztelt - egy cserép" jelszóval gyűjtési akciót indított a templom befedéséhez. Az Első ájtatosságot még a csupasz és befedetlen falak között 1994. májusában tartották, majd ettől számítva a hívek nagy lelkesedésével, mind gyakrabban. A mintegy 500 négyzetméter alapterületű, de még épülő templom falán 1996-ban, a honfoglalás 1100. évében Isten dicsőségére, az ősök tiszteletére és a jövőbe vetett hit reményében emléktáblát helyeztek el.
A telepi új templom ünnepélyes felszentelésére a nagy jubileum évében készült a temerini hívőközösség. Az ünnepség időpontját 2000. július 20., Szent Illés napjára, Temerin másfél évszázados fogadott ünnepének napjára tűzték ki és tartották is meg.


Temerini Harangszó
Tartalomjegyzékre

A Temerini Harangszó a temerini Szent Rozália római katolikus plébánia 1990 óta rendszeresen megjelenő, kizárólag a hívek belső tájékoztatására megjelenő lapja. Fő- és felelős szerkesztő Ft. Szungyi László magiszter. A lap formátuma 21,5 x 30 cm, terjedelme 8-16 oldal. Nyomdatechnikája ofszet, fedőlapja leggyakrabban 1 plusz 1 színu, de megjelent 4 plusz 1 színűben is. Példányszáma 2500-3000. Megjelenik a főbb ünnepeken, évente 3-4 alkalommal.
A lap azon túl, hogy tájékoztat a temerini egyházközség életérol, közli a világegyház fontosabb eseményeit és segíti a magyar identitástudat elmélyítését. Ez utóbbiban a helytörténeti forrásokra támaszkodik elosegítve és hely adva az újabb feltárásoknak.
A lap kiadása, még ha egyházi lapról is van szó igen összetett, meglehetosen nagy szakmai tapasztalatot és csapatmunkát igényel. A Temerini Harangszó a plébánia muszaki felszereltségén készül, számítógépes szövegbevitellel és tördeléssel, nyomtatását a helyi nyomdában végzik. A csapat önfeláldozó munkájának eredménye a minoség, aminek köszönhetoen túlmutat a szokványos plébánialapok arculatán. A lap önzetlen támogatóinak köszönheto, az eddigi számok megjelentetése. A lapban való közremuködés díjtalan. A Temerini Harangszó kereskedelmi forgalomba nem kerül.
A nagyfokú elszegényedésben, az egyre súlyosbodó gazdasági helyzetben, a hívek adományaira és a lap megjelentetését biztosító támogatásokra egyre nehezebb számítani. A fogadalmi ünnep alkalom volt a községben 1991. óta a Lourdesi Boldogasszony tiszteletére épülo új templom felszentelésére, és a magyar millennium megünneplésére. A kereszténység 2000. éves fennállása alkalmából karácsonyra elkészült lapunk ünnepi száma.


Fogadalmi ünnepünkről
Tartalomjegyzékre
Szent Illés napja Temerinben
A szabadságharc viharában 1848. augusztus 30-án a hajnali órákban Temerin a tűz martalékául esett, elpusztult, felperzselődött a falu. A menekülő lakosság vármegye szerte szétszóródott, és csak a harcok megszűntével térhetett vissza falujába. A több mint egyévi számkivetettség után 1850 kora tavaszán, a lerongyolódott, leszegényedett, elesett lakosság visszatértekor hajlékaik helyén üszkös romokat, csonka tornyú templomot, bozóttal, gazzal benőtt udvarokat, szántókat talált. Első dolguk volt lakhatóvá tenni házaikat, megtisztítani a gaztól földjeiket. A lakosság megsegítésére országszerte gyűjtést szerveztek, így jutottak vetőmaghoz, amellyel jószág és szerszámhiány miatt, valami kevéske földet sikerült bevetniük, hogy biztosítsák a betevő falatot. A két évig parlagon heverő föld termését azonban sáskák és az egerek pusztítottak el. Így ebben az 1850-es évben a föld még a vetőmagnak valót sem termette meg. Újra kérték a megyében a községek segítséget. A következő évben, 1851-ben a különböző vidékről összeterelt állatállományt a dögvész tizedelte meg.
1852-ben aszály tette tönkre a termést, a lakosság jórészének más vidékeken kellett megkeresni a kenyérnek valót. Nagy ínségben átvészelték a telet, tavasszal szép termést ígért a határ, de nem teljesültek a remények. 1853-ban, Szent Illés napján pusztító vihar száguldott végig a határon, amely mindent elpusztított. Nemcsak a termést semmisítette meg, hanem nagy kárt tett a legelőn levő jószágban is. A nagy erejű széllel, jeges esővel, kísért vihar fákat tépett ki, tetőket vitt le, szétdobálta a keresztbe rakott búzát, a boglyákba gyűjtött szénát. Újra koldusbotra jutott a nép, immár harmadik éve nem adott kenyeret a föld, sokakon a kétségbeesés lett úrra, elhagyták a falut.
Mivel Szent Illés napján érte őket a legnagyobb szerencsétlenség, és hogy az előző esztendőkhöz hasonló sorozatos elemi csapásoktól megszabaduljanak, július 20-át, fogadott ünneppé nyilvánították, amelyet munkatilalommal, istentisztelettel, az Istenhez való fohászkodással ültek meg. 1854-től kezdve évről-évre a mai napig Szent Illés napján a Mindenhatóhoz könyörögnek, hogy vegye le népéről sújtó kezét, és áldja meg munkáját.

Kedvenc honlapok
Tartalomjegyzékre

Temerini harangok - Átfogó képes ismertető a temerini harangokról

Szabadkai püspökség

Magyar Katolikus Egyház

Duna Nova Press

Virtuális plébánia

Agapé

Keresztény egyházak

Értünk Keresztény Ifjúsági Lap  – csak internettes kiadás, nyomtatásban nem jelenik meg

Szungyi László esperesplébános
Tartalomjegyzékre

Verbászon született 1950-ben. Az általános iskola befejezése után jelentkezik a szabadkai papnevelő intézetbe, és gimnáziumi tanulmányait a Paulinumban végzi. Ezek után Zágrábban, majd Rómában a pápai német-magyar kollégium - Pontificium Collegium Germenicum et Hungaricum - növendékeként a Pápai Gregoriana (Gergely) Egyetemen filozófiai és teológiai tanulmányait végzi, ugyanott specializálódásként a spirituális (lelkiség) teológiát választja és szaklicenciátust szerez. Diakónussá l976-ban szentelik Rómában, majd saját kérésére ugyanazon év július 4-én szülővárosában, Verbászon szentelik pappá.
Lelkipásztori tevékenységét a szabadkai Szent György plébánián kezdi, mint segédlelkész. Hamarosan püspöke kinevezi a Paulinum egyházi klasszikus gimnázium német nyelv tanárává, majd három év után első önálló állomáshelye Bácsszőlős lesz, de továbbra is a papnövendékek német nyelvtanára marad. 1984-ben veszi át a temerini plébánia irányítását. Plébánosként széleskörű lelkipásztori tevékenységet fejt ki, a médiákban is tevékenykedik. A Szabadkai Egyházmegye Teológiai Katekétikai Intézetének tanáraként Lelkiségi Teológiát és Valláspszihológiát ad elő.
Karácsony előtti héten dr. Pénzes János püspök atya kinevezéseket osztott ki. Így az újvidéki egyházkerület esperessévé mgr. Szungyi László plébános atyát nevezte ki.