Papszentelés

Képes beszámoló
A katolikus egyházban június a papszentelések hónapja. Ilyenkor fejezik be tanulmányaikat az egyházi hívatásra készülők és ezért van ekkor a legtöbb papszentelés, következésképpen ez idő tájt jubilál a legtöbb "idős" pap is. Tudvalevően papok nélkül nem létezhetne Krisztus egyháza ezért csak velük teljes a keresztény hívők közössége. Papszenteléskor tehát együtt ünnepel az egyház és imádkozik a keresztény közösség a hivatásvégzőkért és önmagukért.
A szabadkai egyházmegyében a hét végén, szombaton a Szent Teréz-székesegyházban, a magyar nyelvű ünnepi szentmisén volt a papszentelés. Tanulmányaik befejeztével msgr. dr. Pénzes János megyéspüspök felszentelte Horváth Endre moholi diakónust, aki Rómában a pápai Gergely Egyetemen végezte tanulmányait és a temerini Utcai Róbertet, aki a Szegedi Hittudományi Főiskolán végzett. A papszentelésre nem csak a szentelendők szülei és rokonai jöttek el, hanem a helyi hívek mellett természetesen autóbuszokkal és személygépkocsikkal nagy számban Moholról és Temerinből is, valamint az egyházmegye papjai és a papnövendékek. Az ünneplők köszönthették a római Germanicum et Hungaricum pápai kollégium, valamit a szegedi szeminárium rektorait és kísérőiket. Az ünnepi szentmisén közreműködött a moholi ifjúsági kórus és a temerini Juventus ifjúsági kamarakórus.
A székesegyházban az ünnepi szentmise a papság, a papnövendékek és a ministrálók bevonulásával kezdődött, miközben a főpásztor áldását adta a hívőkre. A papszentelés ugyanis mindig szentmisén történik, amely a szokásos módon kezdődik és a szentelési szertartás csak az evangélium felolvasása után veszi kezdetét. Először a szentelendőket szólította ft. Baráth Gábor plébános, hogy lépjenek elő, majd ft. Szungyi László magiszter, esperesatya kérte a főpásztort, hogy szentelje fel őket, mert mindkét jelölt méltó a papi szolgálatra. Ezt követte a homilia, amelyben a püspök felhívta a szentelendők és a jelenlevők figyelmét arra, hogy milyen nagy felelősséget ruház az új papokra, majd buzdította a jelölteket, akik ígéretet tettek a szolgálat engedelmes és hűséges végzésére. Ezután a szertartás a Mindenszentek litániájával folytatódott, amely idő alatt a szentelendők az engedelmesség jeléül az oltár elé borultak.
A papszentelés legfontosabb és lényegi része, amikor a szentséget kiszolgáló püspök, mint az apostolok utóda imádság és kézrátétel által átadja a Krisztustól kapott áldozópapi hatalmat és küldetést. Az egyházban már kétezer éve így történik a lelki hatalom átadása a meghatározott lelkipásztori küldetés és tisztség betöltéséhez, a mozzanatot pedig megtalálhatjuk az Apostolok Cselekedeteiben, amikor utódokat választottak az evangélium hirdetéséhez. A hívek fölállva hallgatták a fölszentelő imádságot, kérvén, hogy a Szentlélek valóban vegye birtokba és töltse el a felszentelteket. A püspökatya felszentelő kézrátételét követően a jelenlevő papok is odamentek a két újmiséshez és kézrátétellel, valamint öleléssel kifejezték azt az elhatározást, hogy az idősebb paptestvérek befogadták az új áldozópapokat az egyházmegye papi közösségébe és ettől a pillanattól kezdve immár ők is a presbitériumhoz tartoznak.
Ezután az újonnan felszentelteket beöltöztették a papi ruhába, a főpásztor pedig megkente kezeiket, tenyereiket krizmával, illatos olajjal, miután a kórus és a hívek a Jöjj, Szentlélek Úristen kezdetű templomi éneket énekelte. Végezetül a püspök úr átadta az új papoknak a hívő nép áldozati adományát a kenyeret és a bort, hogy átváltoztassák Krisztus testévé és vérévé és fölajálják Krisztus áldozatát az Atyának.  Ezt követően a szentmise a szokott módon folytatódott. Az újonnan felszenteltek együtt miséztek a főpásztorral, majd a mise végén közösen kiosztották első papi áldásukat mindazokra akik eljöttek az ünnepi szentmisére és imádságukkal segítették őket abban, hogy eljussanak a lelkipásztori hivatáshoz.
A jelöltek méltónak bizonyulnak Arcraborulás
Arcraborulás Kézrátétel
Öltöztetés, majd a békecsók
Paptestvérek üdvözlése
A boldog szülők
Temerini áldozók Áldás
Kivonulás A temerini hívek csoportja